Meghívott előadók


 

Kárpáti Andrea

egyetemi tanár, Budapesti Corvinus Egyetem és MTA-ELTE Vizuális Kultúra Szakmódszertani Kutatócsoport

website

Művészetpedagógia az Új Képkorszakban:
a rajzolástanítástól a vizuális kultúra közös alakításáig

Ma vizuális kultúrának nevezik, de története első másfél évszázadában a rajz szerepelt a tantárgy nevében, mert célja a kor ábrázolási konvencióinak elsajátítása volt. Benjamin Franklin amerikai elnök iránymutatása a hazai gyakorlatra is igaz volt: „ennek az országnak nem Raffaellókra, hanem jó mesteremberekre van szüksége!” A rajzolástanítás hatékonyan, ha nem is mindig élvezetesen fejlesztette az ábrázoló képességet. Ponthálózatos mintalapok, gipszmodellek, a paprika axonometrikus képe… hasznos volt azoknak, akiknek szakma vagy hivatás lett a képalkotás.

Lassan, de megállíthatatlanul váltotta fel a rajzolási drillt a kreatív önkifejezés. 1904-ben Franz Čižek Bécsben megnyitotta az első gyermekművészeti kiállítást; 1909-ben Ellen Key könyvet írt A gyermek évszázada címmel; 1934-es John Dewey műve, A művészet: élmény. A 20. század második felére korunkat a Képi Fordulat határozta meg (Mitchell, 1994). A rajztanításból vizuális-esztétikai nevelés lett, a kreativitás fejlesztésével a középpontban. A század második felére kiderült, a fiatalok másként kreatívak: közelebb állnak korunk konceptuális, majd multimediális művészetéhez, mint mi, tanáraik és szüleik, a számítógép és az autó kezelőpultja ikonjait, a reklámok agyunkba írt jeleit nehezen értelmezők.

A század utolsó évtizedeiben megszülető új tantárgynévben a rajz melletti „és vizuális kultúra” (1985) jelezte: a képi nyelv immár a verbálishoz hasonló jelentőségű, beépült világunk szövetébe. Nem minden dialektusát voltunk képesek iskolásítani, ezért az ifjúsági szubkultúrák között megjelentek a vizuáliskultúra-tanuló közösségek: a manga, a graffiti, a cosplay, a demoscene műfajait alaposan, technikától az esztétikáig elsajátító, társaiktól tanuló csoportok. Több százezer taggal Magyarországon, több millióval világszerte. Alkalmazkodtunk: immár a népi hagyományoktól a digitális kreativitásig terjeszkednek az új pedagógia határai. A tantárgy-integráció nem áll meg a lefestett dallamoknál. Kepes Györgytől (1956/1979) tanulva alakítjuk „a világ új képét a tudományban és a művészetben”, mert Kodály Zoltánnal (1950) együtt valljuk: „tudomány és művészet gyökere egy”.

Tavaly, 2019-ben volt 100 éves a Bauhaus – a művészeteket és mesterségeket egységben oktató iskola. Magyar mesterei: Moholy-Nagy László, Breuer Marcel és Kepes György nem hidat teremtettek a műszaki és művészeti ismeretek között, hanem egységben látták és tanították a két kultúrát. A Moholy-Nagy Vizuális Modulok – A 21. század képi nyelvének tanítása című, 2016–2020 között megvalósuló kutató-fejlesztő munkánk célja, hogy az iskolai oktatásba és a pedagógusok (tovább)képzésébe ültesse a művészet hatásáról szerzett kutatói tapasztalatokat, a korhoz igazítva élessze újjá a Bauhaus-pedagógiát. Moduljaink bemutatásával zárul ez a rövid történeti áttekintés.

Köszönetnyilvánítás
Az előadásban szereplő kutatások az MTA–ELTE Vizuális kultúra szakmódszertani kutatócsoport „Moholy-Nagy Vizuális Modulok – A 21. század képi nyelvének tanítása, 2016–2020” projekthez kapcsolódnak. A kutatásokat a Magyar Tudományos Akadémia Tantárgy-pedagógiai Kutatási Programja támogatja.


 

Molnár Gyöngyvér

egyetemi tanár, intézetvezető, Szegedi Tudományegyetem

website

Digitális forradalom az oktatásban és a neveléstudományi kutatásokban

A digitális technológiák elmúlt évtizedekben történő gyors fejlődése következtében ma már nem kérdés, hogy a technológia alkalmazása hatással van-e a tanulás hatékonyságára. A kérdés sokkal inkább az, hogyan lehet használatát a tanulás hatékonyságának növelése érdekében maximalizálni, a diákok figyelmét növelni, kitartásukat fokozni, motivációjukat fenntartani, a differenciált tanítást támogatni. Az utóbbi évek, évtized fontos kutatási eredménye, hogy a technológiával támogatott és a technológia adta új módszerek képesek arra, hogy alapjaiban változtassák meg a tanulást és az oktatást. Azonban mindenképp szem előtt tartandó, hogy ne a technológia maga határozza meg a változtatások irányát, hanem az a változtatások katalizátora legyen. Nem realisztikus elvárás, hogy az eszközök tantermi megjelenése automatikusan magával vonja azok produktív használatát, ezért minden új eszköz iskolákba telepítésének feltétlen kísérője kell, hogy legyen az új módszerek elsajátítása. Az oktatási informatika első három évtizedének legnagyobb problémája az volt, hogy az új technológia előbb érkezett az iskolába, mint a módszertani kultúra, amelyet támogattak az eszközök. Az utóbbi évtized szintén jelentős fejleménye, hogy igen nagy mértékben megnőtt a tanulás komplex jelenségéről rendelkezésünkre álló adathalmaz, ami a korábbi elméletek, gyakorlati módszerek fejlődését, minőségi változását, új elméletek és módszerek kidolgozását indukálta. Lehetővé tette új kutatási kérdések megfogalmazását és megválaszolását, valamint a tanulási folyamatok alaposabb megértését. A legfrissebb kutatási eredmények szerint komoly lehetőségek rejlenek a mobileszközök, illetve a komoly játékok és a szimulációk iskolai alkalmazásában, a MOOC-ok felsőoktatási elterjesztésében, valamint a big data, a tanulási analitika és a logfileelemzések lehetőségeiben. Mindezekre számos hazai fejlesztés is épít, mint például a Szegedi Tudományegyetem Oktatáselméleti Kutatócsoportja által fejlesztett eDia online értékelő és eLea online fejlesztő rendszer, az eDia rendszer óvodai tesztes, illetve tanári tesztes moduljai, melyek a személyre szóló fejlesztőmunkát segítő eszközöket adnak a pedagógusok kezébe. Az előadás keretein belül sor kerül az eDia-rendszer elméleti kereteinek és alkalmazási lehetőségeinek bemutatására. Az oktatásban a technológia indukálta minőségi változás elején vagyunk; még egyáltalán nem egyértelmű, milyen irányban módosítják az előadásban felvázolásra kerülő lehetőségek a jövő oktatását.


 

Papp Gabriella

főiskolai tanár, dékán, Eötvös Loránd Tudományegyetem

website

Merre tovább, gyógypedagógia?

A magyar értelmezés szerint a gyógypedagógia multidiszciplináris embertudomány, a gyógypedagógiai segítséget igénylő személyek és a rájuk irányuló komplex megismerés, fejlesztés, nevelés, terápia, oktatás, képzés, kísérés, rehabilitáció tudománya.

A magyar gyógypedagógia számára kihívás, hogy a fenti kontextusban, valamennyi tevékenységben és intézményi körben meg tudja őrizni kompetens szerepét a jövőben. Veszélyt jelenthet az ennek való megfelelésben a gyógypedagógia leszűkítése a köznevelés világára. A magyar gyógypedagógia számos értékkel bír. A komplex diagnosztikus folyamat mint érték abban az esetben marad fent, ha a Pedagógiai Szakszolgálatokban országosan, egységesen érvényesül a nevelési, oktatási, fejlesztési szükségletekre koncentráló szemléletmód, és ennek diagnosztikus következményei is megjelennek a protokollban. Egy család, egy gyermek kliensútját követve a következő állomás lehet a kora gyermekkori intervenció. Komoly erőfeszítések történtek az elmúlt években annak érdekében, hogy a fent említett ágazatközi rendszerben jelenjen meg a magyar gyógypedagógiában több mint fél évszázada érlelődő tudás. Komoly további kihívás, és egyben veszély, ha nem sikerül megszervezni a szolgáltatást a magas támogatási szükséglettel élő személyek számára. A terápia szó használatában megfigyelhető a fogalom erodálása. Nem szabad bármilyen beavatkozás esetében alkalmazni, az eufémizmussal élve a hatás tekintetében félrevezetni a klienseket. Az együttnevelésben még mindig feladat a köznevelés felkészültségének javítása, az intézményrendszer egyes elemeinek összehangolása, a feladatellátás összeillesztése. Veszélyt is jelenthet, ha a befogadó pedagógusok és gyógypedagógusok egyenrangú együttműködése nem fejlődik a jövőben. A munka világában való megfelelés érdekében a pályaorientáció a különnevelésben és együttnevelésben egyaránt kiemelt feladat. Az intézménytelenítési folyamat több évtizedre kijelölte az utat a felnőtt emberek életminőségének javítása érdekében, a lakhatási és egyéb, mindenki számára elérhető szolgáltatásokkal kapcsolatban az egyenlő hozzáférés jegyében.

A felsőfokú gyógypedagógus-képzés 120 éve elsőként a világon Magyarországon kezdődött meg. Az elmúlt 20 évben a képzőhelyek mennyiségi expanziója figyelhető meg. Kérdés a minőségi elvárásoknak való egyenletes, országos szintű megfelelés. Kihívás, hogy a stratégia nélküliséget fel tudja-e váltani rendszerszintű, ágazatközi egyeztetés, összehangolt cselekvést kívánó gondolkodás és tett, a tágan értelmezett fogyatékosságügyben a szakmai szupervízió, a minőségi szakmai kontroll.


 

Podráczky Judit

egyetemi docens, oktatási rektorhelyettes, Kaposvári Egyetem

website

Az integrált egyetemi keretbe szerveződött kaposvári pedagógusképzés elmúlt 20 éve

A rendhagyónak számító plenáris előadás apropóját a Kaposvári Egyetem 20 éves jubileuma, ennek részeként a kaposvári pedagógusképzés elmúlt két évtizedének áttekintése adja. A 1999. évi LII. törvény értelmében a tanító- és óvóképzők intézményi önállósága megszűnt, s az integráció következtében jellemzően karként működtek tovább. Az integrált felsőoktatás keretei között az egykori tanító- és óvóképző főiskolák (2000-től már karok) jelentős része olyan új szakokban látta a jövőjét, amelyek a meglévő humánerőforrás legalább részleges bevonásával indíthatók voltak, egyúttal a pedagógusképzések szakmai hátterét erősítették. Az a profilszélesítési törekvés, ami már a ’90-es években elindult, az integrációt követő első évtizedben az intézmények egy részében tovább erősödött. Ennek több oka volt, melyek közül meghatározónak tekinthetjük a karok stabilizálásának szándékát, a több lábon állás biztosítását, illetve a pedagógusképzési területen 2006-tól érzékelhető létszámcsökkenés ellensúlyozását. Ez történt Kaposváron is, megtoldva a Művészeti Kar talpra állításának törekvésével, amire végül 2004-ben került sor. Minthogy a Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Főiskolai Karból ekkor vált ki és kezdett el önálló karként működni a Művészeti Kar, sajátos helyzetet jelentett, hogy a Pedagógiai Kar éveken át a meglévő képzési portfólió többirányú gazdagításán dolgozott.

A mintegy tizenöt évet felölelő profilbővítés következtében a kar szakjai a bolognai rendszer bevezetését követően a pedagógus-, a bölcsészettudományi és a társadalomtudományi képzési területhez tartoztak. Elsőként az andragógia alapszak elődjét jelentő művelődésszervező főiskolai szakon kezdődött el az oktatás, majd a kommunikáció és médiatudomány alapszak elődjeként létező kommunikáció főiskolai szakon és az informatikus könyvtáros alapszak ugyanilyen elnevezésű elődjén. A magyar szak indítása (szakpárban) éppen megelőzte a bolognai rendszerre történő áttérést, majd BA-képzésként 2007-ben indult, ezt követően 2012-ben került sor a nemzetközi tanulmányok és a szabad bölcsészet alapszakok akkreditálására. Pedagógusképzési területen a tanító, óvodapedagógus és gyógypedagógia szakhoz 2013-ban a csecsemő- és kisgyermeknevelő alapszak csatlakozott. A képzési palettát 2011/12-ben 10 felsőfokú szakképzési szak, továbbá 17 szakirányú továbbképzés színesítette.

Az integrációt követő néhány éven belül több intézményben különös helyzet teremtődött azzal, hogy az intézményen vagy régión belüli profiltisztítás jegyében az újként indított szakok egy részéről (vagy mindegyikéről) le kellett mondani, azt másik karnak át kellett adni, vagy ki kellett vezetni. A Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kara 2013-ban szembesült azzal, hogy megelőző képzési portfólióját fenntartói döntés következtében át kell alakítania. A döntés azt célozta, hogy a kar térjen vissza eredeti pedagógusképzési professziójához, ezzel együtt vezesse ki a bölcsészet- és társadalomtudományi képzési területen akkreditált hat alapszakját. E drámainak tűnő veszteséget csak súlyosbította, hogy a megelőző évek minden fejlesztése az újnak számító (nem pedagógus) szakok igényeit igyekezett kielégíteni. A kialakult helyzet a humánerőforrás, a szervezet és a tartalom szempontjából is stratégiai döntéseket generált. Az előadás gerincét annak a komplex tartalom- és szervezetfejlesztési folyamatnak a bemutatása adja, amely a veszteségek nyereségre váltását célozta, amelynek keretében a szervezeti és tartalmi szempontokat olyan módon tudtuk az értékelvűséget előtérbe helyezve átgondolni, hogy a megoldások a régebbi profil értékeinek mentését és a pedagógus kompetenciák fejlesztését-gazdagítását együttesen szolgálják, s ami a pedagógusképzési terület megerősítéséhez vezette el a kart.


 

Kaposvár

Hírek

A bírálati folyamat lezárult

A bírálati folyamat lezárult.
A bírálatok a weboldalra történő belépést követően elérhetők a „Regisztráció/Szakmai anyagok kezelése – eredmények” menüpont alatt. A belépéshez a regisztráció során megadott email címre és jelszóra van szükség.

2020-03-25 19:03:45

Új absztrakt-benyújtási határidő

A 2020. évi Képzés és Gyakorlat konferencián meghosszabbítjuk a szakmai anyagok benyújtásának a határidejét 2020. március 6. péntek 24 óráig.
2020-03-01 19:10:20

Regisztráció

Regisztráció kezdete – 2020. február 15.

2020-02-06 20:00:00

„A weboldal a Pedagógiai Értékelési Konferencia alapján készült”

 

Copyright © Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kar • 2020 Minden jog fenntartva.